Az Equinor által támogatott projekt mögött az olajóriás áll, ám a megújulók továbbra is csak töredékét teszik ki a teljes energiatermelésnek.
A világ legnagyobb úszó szélparkja ma hivatalosan is elindult Norvégia nyugati partjainál.
Az Equinor, a fosszilis tüzelőanyag-óriás, áll a hatalmas Hywind Tampern farm mögött, amely 88 megawatt (MW) kapacitásával energiát termel majd a közeli olaj- és gázplatformok ellátásához.
A projekt – amely egy új technológiával 11 óriásturbinát köt a tengerfenékre – vegyes reakciókat kapott a környezetvédőktől.
Bár ez segít csökkenteni az olaj- és gázmezők kibocsátását, a klímavédők azzal érvelnek, hogy ideje abbahagyni a fosszilis tüzelőanyagok fúrását teljesen.
Az is mélyen megosztó kérdés, hogy az olaj- és gázipari nagyvállalatok részt vehetnek-e vagy kellene részt venniük a megújuló energiákra való átállásban. Egy új jelentés a Greenpeace-től alátámasztja, hogy a szél- és egyéb energiamegoldások milyen kis szerepet töltenek be az Equinor portfóliójában.
A Greenpeace Közép- és Kelet-Európa (CEE) 12 európai olajtársaságra vonatkozó elemzése szerint a székhelyű vállalat mindössze 3 százalékát fekteti be a költségvetésének „valódi alacsony szén-dioxid-kibocsátású” részébe.
Hogyan működik az úszó szélerőmű olajjal és gázzal?
Az Equinor az OMV-vel és a Vaar Energi-vel együttműködve egy szélerőműben szövetkezett, amely novemberben kezdte meg az energiatermelést, és a hónap elején érte el a teljes kapacitást.
A megtermelt energia körülbelül 35 százalékát fogja fedezni az öt tengeri olaj- és gázplatform energiaellátásához szükséges mennyiségnek az Északi-tengeren. Ezek a platformok nagy szén-dioxid-kibocsátásúak, jellemzően dízelt vagy gázt használnak a gépeik működtetéséhez.
Az Equinor szerint a szélenergiával történő villamosítás évente körülbelül 200 000 tonnával csökkenti a mezők CO2-kibocsátását. Ez Norvégia összes szén-dioxid-kibocsátásának 0,4 százalékát teszi ki 2022-ben.
A Hywind Tampen 11 szélturbinát tartalmaz, amelyeket a tengerfenékhez, nem pedig az óceán fenekéhez rögzített úszó alaphoz kapcsolnak. Az új technológiai iparág szakértői szerint ez mélyebb tengeri vizekben is használható, és az Equinor további fejlődését reméli.
Norvégia 2040-ig 30 gigawatt tengeri szélenergia-termelést céloz meg, ami megduplázná az ország jelenlegi teljesítményét.
A tengeri és szárazföldi létesítmények villamosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy Norvégia elérje a párizsi megállapodásban foglalt nemzeti éghajlat-politikai céljait – mutat rá a Greenpeace. Körülbelül negyedével járulnak hozzá Norvégia teljes kibocsátásához.
Az ország idén ősszel pályáztatja első kereskedelmi szélerőműparkját, köztük három úszót is.
Mennyire fektetett be az Equinor az energiaátállásba?
Ahogy a világ egyre inkább felébred az olaj és a gáz éghajlatromboló erejére, a termelők különféle módszereket találnak arra, hogyan vészelnék át a vihart.
A Shell és a BP növelte olaj- és gáztermelését 2023-ban, eltérve a korábbi visszafogadási ígéretektől. Az Equinor azonban soha nem tért le a növekedési pályáról, állítja a Greenpeace.
A Norvégia olaj- és gáztermelésének mintegy 70 százalékát felelős cég 2022-ben 134 százalékkal növelte nyereségét az előző évhez képest, miután az ukrajnai konfliktus után Európában a gázárak magasra szöktek.
A megújuló energia mindössze 0,13 százalékát tette ki a cég teljes energiatermelésének ebben az évben.
A Greenpeace szerint az „üzleti modell egyértelmű fosszilis orientációját” a befektetések is tükrözik. A 2022-es közel 10 milliárd dolláros beruházásból 8,3 milliárd dollárt (7,7 milliárd eurót) közvetlenül az olaj- és gáztermelés bővítésére vagy stabilizálására fordítottak.
Az Equinor, hasonlóan a legtöbb olajtársasághoz, elkötelezte magát amellett, hogy 2050-re „nettó nulla vállalat” legyen. Ugyanakkor fenntartja, hogy még ezen a határidőn belül is „szükség lesz olajra és gázra” az energiaellátásban, és szén-dioxid-kompenzációt tervez a maradék kibocsátás semlegesítésére.
Azt is célul tűzte ki maga elé, hogy 2030-ra 12-16 GW-ra növeli a megújuló energiaforrások telepített kapacitását a tavalyi 0,6 GW-ról. A nagyszabású tengeri szélenergia-projektek, mint például a Hywind Tampen, ennek a munkának az oroszlánrészét végzik.
A Greenpeace kampányai továbbra is szkeptikusak az Equinor és más „piszkos tizenkettő” energiacégekkel szemben. A 12 európai vállalat 2022-es összesített energiatermelésének mindössze 0,3 százaléka származott megújuló forrásokból. Ezek a cégek mindössze 7,3 százalékát irányították zöld energiára tavalyi befektetéseiknek.
„Ahelyett, hogy sürgős tiszta energiát biztosítanának, zöld mosással etetnek bennünket. A Big Oil nem hajlandó valódi változást hozni, és ezzel bűnt követ el az éghajlat és a jövő generációi ellen” – mondja Kuba Gogolewski, a Greenpeace kelet-közép-európai kampányosa.
A cikk eredeti nyelven itt érhető el: https://www.euronews.com/green/2023/08/23/norway-worlds-biggest-floating-wind-farm-will-power-oil-and-gas-platforms
